Másfél hét múlva, 2022. május 6-án elrajtolnak a második Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes verseny résztvevői. Az embert próbáló eseménynek cégünk a főszponzora, a szervezők deklarált célja pedig az, hogy minden versenyző a lehetőségeihez mérten célba érjen, ne az időtúllépésén vagy az időjáráson múljon a táv sikeres teljesítése. Akármennyire is felkészül azonban valaki lélekben és fizikailag a megmérettetésre, vannak olyan tényezők, amelyekkel verseny közben szembesülnek csak a vitorlázók. Milyen érzés például homokdombon ébredni? A tavalyi verseny résztvevőit kérdeztük.
Kajner Gyula a Zarándok nevű, Európa 30-as cirkálóval vágott neki a tavalyi eseménynek. Gyula korábban kajakozott, aztán jött az új szerelem, a vitorlázás. Az egykezes versenyek példaképe, Fa Nándor nyomán kerültek előtérbe, nagyon érdekelte a verseny a teljesítmény oldaláról nézve, elsősorban nem azért, mert önmagának szeretett volna bizonyítani, hanem mert jó lehetőség nyílt arra, hogy a természettel egyesülve egyedül legyen a vízen, kikapcsolhassa a külső tényezőket és egyszerűen csak menjen az érzékszervei után. Nem technikai feladatnak tekintette tehát a versenyt, sokkal inkább egy belső utazásnak.
A stratégiáját illetően napközben jellemzően takaréklángon közlekedett, igyekezett nem ellőni minden puskaport. Ügyelt a táplálkozásra, mert tudta, ha leesik a vércukra, nem lesz, aki segítsen neki, nincsenek csapattársak a hajóban, akik átveszik majd a vitorlás navigálását. Mivel a Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes versenyt a szezon elején rendezik meg, alig vannak hajók a vízen, Gyula szerint a természet nyugodt és a fent említett eggyé válás könnyebben megvalósítható. Ennél már csak az éjszaka kellemesebb: elmondása szerint nagyon szeret éjszaka vitorlázni, hiszen akkor nincsenek fények és zajok, csak a csillagok, olyan, mintha az ember a Planetáriumban ülne és csodálná az égboltot.
A tavalyi verseny éjszakáján elvégezte a szokásos rutinműveleteket, jól felöltözött, mert nagyon hideg volt, majd elindult egy másik hajó után. Aztán jött az “áramszünet”, amiről nem tudja megmondani, hogy öt percig tartott, vagy egy óráig, de elaludt a hajóján. Balatonszemesnél ébredt fel a homokdombon, amely után motort kellett indítani, ez pedig egyben a verseny befejezését is jelentette. És hogy változtat-e bármit is az idei stratégiáján ahhoz, hogy a tavalyi incidenst elkerülje? A válasz egyértelműen nem. Az idei verseny során is igyekszik majd a megérzéseire hagyatkozni, csak minimális GPS segítséget vesz igénybe, nem követi a meteorológiát, ahogy sok résztvevő teszi. Elmondása szerint éppen azért kezdte el az egykezest, mert érezte, hogy itt megtalál valamit, amit máshol nem, és ezt nem szeretné túlszabályozni: pusztán érzékszervekkel létezni és döntéseket hozni, még akkor is, ha ebben benne van a hiba lehetősége.
A verseny során nem Gyula volt az egyetlen, aki megküzdött a homokdombbal, Kátai Dénes szintén hasonló élményről számolt be, aki Jöttment névre keresztelt, Archambault Grand Surprise típusú vitorlásával indult a versenyen. Saját bevallása szerint számára a versenyen a legnagyobb kihívást az ébrenlét jelentette, ezzel mindig is küzdött, hiába próbálja magát különböző módszerekkel ébren tartani. Dénes szerint kifejezetten jól jött a találkozás a homokdombbal, mert már nagyon gyötörte az álmosság, nem tudott megfelelően koncentrálni, éjszaka eleve máshogy érzékeli a távolságokat is. Éjfél körül ütközött bele a homokpadba, és akkor vette észre, hogy nagyjából 15 méterre van csak a nádastól. Az ütközés után megpróbált a motor indítása nélkül újraindulni, próbálta igénybe venni a szél erejét, de végül be kellett indítani a motort, így pedig a verseny számára is véget ért. Mivel nem ez volt az első eset, amit homokdomb miatt kellett feladni, az idei évben szeretne biztonságos távolságot tartani a parttól, és jobban beosztani napközben az energiáját, hogy ne fáradjon el teljesen az éjszakai szakaszra. És hogy mit ad számára az egykezes vitorlázás?
Dénes szerint nagyon sokan nem azért neveznek be a versenybe, mert mindenképpen nyerni szeretnének, hanem saját magukat tesztelik, hogy a nehezített körülmények ellenére végig tudnak-e menni az útvonalon. Ő is közéjük tartozik. Az egyedül vitorlázás élménye ráadásul semmihez sem hasonlítható, minden döntés és felelősség egyetlen személyé, övé a bánat, de ugyanúgy a diadal is.
Borítókép: Kajner Gyula hajója, fotó: Regatta Yacht Club Egyesület
Comments are closed.