2023-ban kénytelen volt feladni a Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes versenyt, 2024-ben pedig megnyerte 70-es cirkálójával, az Orpheusszal. Interjú Herkó Dezsővel, aki szerint a tolerancia és a segítőkészség fontos velejárói a versenynek, és biztos abban, hogy némi alázat sem árt.
Herkó Dezső győzelmét annak fényében lehet igazán értékelni, hogy egy jóval méretesebb hajóval nyert, mint azok a 8M One Design vitorlások, amelyek korábban a verseny 1-3 helyezettjei voltak. A hajó egyedüli vitorlázása olyannyira nagy próbatétel, hogy a Kékszalagon 8-9 fő látja el ezt a feladatot.
Flexfleet: Ha egy szóval kellene jellemezned a Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes versenyt, mit mondanál?
Herkó Dezső: Kihívás.
FF: Erre még később visszatértünk, de kezdjük az alapokkal! Hogyan lettél szólóvitorlás?
HD: Fiatal koromban egyáltalán nem volt közöm a vitorlázáshoz, gimnázium és egyetem alatt is a szörfözés kötött le. Egy idő után azonban be kellett látni, hogy ebből is ki lehet öregedni, és elgondolkodtam, hogy melyik az a természethez és a vízhez kapcsolódó sport, amely még érdekes lehet. A leginkább kézenfekvő választás a vitorlázás volt, amelyben tetszett, hogy míg a szörf egyéni sport, a vitorlázás sokkal inkább csapatról, közösségről szól. Ekkor szálltam be az egyik barátommal a 70-es cirkálóba.
FF: A munkád mennyire kapcsolódik a vízhez?
HD: Építőmérnök vagyok, emellett pedig éveken keresztül voltam egyetemi oktató, vízgazdálkodást tanítottam. A piaci énem az építőiparhoz kötődik, munkahelyemen – Villa Oliver – könnyűszerkezetes házakat építünk, szálláshelyeket fejlesztünk.
FF: Mi történt azután, hogy a szörfről átnyergeltél a vitorlázásra?
HD: Amikor a 70-es cirkáló osztály Paulovics Dénesnek, Gerlóczy Péternek és Lehoczky Gábornak köszönhetően megalakult, rengeteg versenyre eljártunk. Emellett a keleti medencében volt szóló és négykezes verseny is, azokon több egységgel is elindultunk, nem is mentünk rosszul, első helyen is végeztünk. Egyéniben volt két második helyezésem. Onnan is eredeztethető az a lelkesedés, amely a Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes versenyig elvitt: vitorláztam és olykor jól ment. Máig kíváncsi vagyok arra is, hogy mire vagyok képes egyedül egy versenyen. A hajó mérete miatt a Fa Nándor szóló tókerülő versenyein sajnos nem indulhattam, így örülök, hogy a Flexfleet Klasszikuson ezt megtehettem. Amikor értesültem a versenyről, rögtön az jutott eszembe, hogy tessék, itt a lehetőség.
FF: A hajódról mit lehet tudni?
HD: Pauger Dénes és Gerlóczi Péter alkotása, 9 épült belőle összesen. A 70-es cirkáló a klasszikus hajók vonalvezetését tükrözi, korszerű anyagokból megépítve. Hosszú, keskeny, alacsony, meglehetősen túlvitorlázva. Méretesebb, mint egy 8M One Design hajó, összességében a vitorlázása egyedül elég nagy kihívást jelent. Technikailag jól felszerelt, ebben nem különbözik kisebb hajótársaitól.
FF: A Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes a szezon első versenye. Milyen gondolatokkal vágsz bele a készülődésbe?
HD: Mivel az idény első versenye, a hajó remélhetőleg egyben van, de sok tesztelés nem lesz. Csapattal ugyan jól kijön a hajó teljesítménye, de szólóban egy kisebb, 8-10 méteres vitorlásból egy jó kormányos többet ki tud hajózni, mint amire én képes lehetek az Orpheusszal. Ráadásul a 220 négyzetméteres bőszeles vitorla kezelése 20 évvel fiatalabban sem volt egyszerű.
FF: Öt év tapasztalatával a hátad mögött hogy látod, mi volt a legnagyobb kihívás a versenyen?
HD: Amikor először elindultam a versenyen, csak annyit akartam, hogy érjek körbe. Ezen a versenyen egyébként sem az számít, hogy ki hányadik lesz végül, hanem hogy a racionálisan kitűzött cél megvalósuljon. Ugyanakkora – ha nem nagyobb – teljesítmény utolsóként beérni, mint győztesként rövidebb idő alatt. 2023-ban sajnos feladtam a versenyt. Kis szélben versenyeztünk, a déli part mellett volt valami szélcsík, próbáltam ebben maradni. Egy halzolás után talpig genakkerben fennakadtam egy gonosz déli maráson és nem tudtam kiszabadulni. 2024-ben nagy szélben vitorlázhattunk, ez másként volt kihívás. Balatonalmádinál én voltam az első, de aztán elszakadt a topgénuám. Az eléggé alapképességű automata kormányom viszont nem tartotta volna meg a hajót a nagy szélben és hullámokban, így nem mertem belekezdeni egy új vitorla felszerelésébe. Az volt a célom, hogy tartsam a lépést a többiekkel Keszthelyig, azaz a bőszeles Balatonalmádi-Keszthely szakaszon ne szedjek össze túl sok hátrányt. Tudtam, ha ezt megvalósítom, a hajó adottságai lehetővé teszik, hogy visszakerüljek a sakktáblára. Keszthelynél aztán még nagyobb szél lett, óriási küzdelem volt néhány egymást követő fordulónál, és az automata kormány se volt éppen a helyzet magaslatán. De kaptam egy kis esélyt. Az elől lévő hajók elmentek délre, én maradtam északon, közben küzdöttem az erős széllel, az erőmet tekintve a határaimon voltam. Akkor hoztam egy döntést, hogy megyek, ameddig bírom, nem foglalkozom azzal hogy, mekkora a szél és hol vannak a többiek, a GPS-t se néztem. Ha annyira besokallok, legfeljebb kiállok és feladom. Amúgy óriási robogás volt. Aztán Balatonszárszó környékén felhívott a család, hogy én vagyok az első. Na ekkor kezdtek el remegni a lábaim. Hirtelen úgy tűnt, hogy a mögöttem lévő hajók fényei egyre nagyobbak és mindenki szélsebesen közeledik felém, de végül beértem és megnyertem a versenyt.
FF: Milyen érzésekkel szálltál ki a hajóból?
HD: Hogy száll ki egy zombi a hajóból? De oké, értem. Az egyik legnagyobb élmény volt, amit valaha a vitorlázással kapcsolatban megéltem. Nagyon örültem annak, hogy a nehézségek ellenére végig tudtam csinálni, de arra is gondoltam, hogy bárki más megérdemelte volna. Nagyon sok felkészült, helyes vitorlázó van ebben a mezőnyben.
FF: Miben voltál jobb, mint az előző versenyeken?
HD: Semmiben. Erre sem tudtam jobban felkészülni, hiszen fogalmam sem volt, éppen milyen szélviszonyok fogadnak, mi lesz a legnagyobb probléma az adott versenyen. Az egyetlen stratégia 2024-ben is az volt, hogy amíg tudom, csinálom. Nyilván nem egy földkerülő verseny, de nekem pont megfelel.
FF: Sokféle nehézség szembe jöhet egy ilyen versenyen, számodra melyik volt a legnagyobb?
HD: Az erőbeosztás. Nem szabad belelkesedni és mindent kiadni az elején, mert jön az este, a hideg, amikor kell az erő. Emellett pedig azt kell jól felmérni, hogy mit tud az ember megcsinálni és főleg mit nem.
FF: Mivel ad többet az egyéni verseny a csapathoz képest?
HD: A szólónak és a csapatversenynek is megvan a maga szépsége, az egyéni versenyre azonban teljesen máshogy zajlik a felkészülés, más a taktika, hiszen nem lehet szétosztani a feladatokat. Legyen egyben a hajó, merj bízni benne. Olyan vitorla legyen kiválasztva (Rutai Andi, a rendező is tudna mesélni, hányszor kérdeztem erről őket reggel), amely végig jól használható. Az sem hátrány, ha az ember a verseny előtt alszik egy jót, valamint érdemes megfogadni a biztonsági tanácsokat és ellenőrizni a kommunikációs eszközöket indulás előtt.
FF: A tavalyi év győzteseként mit tanácsolnál az idei indulóknak?
HD: A legfontosabb az, hogy mindenki a saját szintjéhez képest tűzzön ki célokat és ne a felkészültebb hajósokhoz és az erősebb hajókhoz akarjon alkalmazkodni. Érdemes tudatosítani azt is, hogy nem ciki feladni, ha jönnek a korlátok.
FF: Szerinted mi a Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes verseny legnagyobb vívmánya?
HD: Hozzám nagyon közel áll a verseny szellemisége, a résztvevők és rendezők személyisége. Az, hogy nem feltétlenül a győzelem, hanem a teljesítés a fontos. Emellett a versenyen mindenki tudja, hogy másik hajóban is egyedül küzd valaki az elemekkel, így ha baj van, a résztvevők segíthetnek egymásnak. Mindenkinek a saját teljesítménye a legfontosabb, de nem téveszti szem elől, hogy bármikor segítségre szorulhat a másik hajóban vitorlázó. A tolerancia és a segítőkészség fontos velejárói ennek a versenynek, és abban biztos vagyok, hogy kellő körültekintés, a természet tisztelete nélkül nem érdemes belecsapni a lecsóba.
Szeretném kiemelni és megköszönni a szervező Tihanyi Hajós Egylet áldozatos munkáját, a figyelmet, amit a résztvevőknek adnak és a verseny feltételeinek professzionális biztosítását.
Comments are closed.