A légszennyezés olyan globális probléma, amely komoly egészségügyi, környezeti és gazdasági problémát jelent a világ nagyvárosai számára, beleértve Londont is. Az angol fővárosban évente majdnem tízezer korai haláleset írható a szennyezett levegő számlájára, az egészségügyi rendszernek pedig font milliárdokba kerül a betegek kezelése. Emellett károsítja az épületeket és a biodiverzitásra is káros hatással van. Erre keresi London évek óta a választ, és az új zóna rendszerrel lehet, hogy meg is találta.
2019, a fordulat éve
London levegőminősége az AQI valós idejű indexe alapján most jónak mondható, de ez nem volt mindig így. A Boris Johnson vezette apparátus sokáig tétlenül nézte a károsanyag kibocsátást, aminek meg is lett az eredménye. A King’s College London 2019-es tanulmánya szerint amennyiben folytatódott volna ez a tendencia, akkor majdnem 200 évre lett volna szükség ahhoz, hogy a légszennyezést a törvényi határértékek alá szorítsák. 2016-ban viszont új polgármestert kapott London, Sadiq Khan már kiemelt témaként kezelte a légszennyezettség elleni harcot, aminek egyik eleme az ULEZ (Ultra Low Emission Zone), vagyis az ultra alacsony kibocsátási zóna lett.
Az ULEZ-t 2019 áprilisában vezették be London belvárosában azzal a céllal, hogy kiszorítsák az autókat és ezáltal csökkentsék a légszennyezettséget. A világviszonylatban úttörőnek számító rendelet értelmében a járműveknek meg kell felelniük a következő károsanyag-kibocsátási szabványoknak, hogy ingyenesen közlekedhessenek az ULEZ területén:
- Euro 4 besorolás a benzinüzemű személygépkocsik és kisteherautók esetében
- Euro 6 besorolás a dízelautók esetében
- Euro 6 besorolás a dízel furgonok esetében
- Euro 3 besorolás a motorkerékpárok és egyéb L kategóriás járművek esetében
- Euro 6 besorolás a tehergépjárművekre, autóbuszokra
Amennyiben nem felelnek meg ezeknek a szabványoknak, akkor a személygépkocsik, motorkerékpárok és kisteherautók vezetőinek napi 12,5 fontot, míg a tehergépjárművek és buszok vezetőinek napi 100 fontot kell fizetniük a területhasználatért.
A 2019-es bevezetés után fél évvel kiértékelték az eredményeket, amik első körben felülmúlták az elvárásokat. Harmadával csökkent a nitrogén-dioxid szennyezés, 13500-zal kevesebb szennyező autó hajtott be London központjába naponta, és az összes jármű 77%-a teljesítette az ULEZ károsanyag-kibocsátási előírásait.
“A légszennyezés kezelése élet-halál kérdése”
Khan már a kezdeti szakaszban jelezte, hogy ha 2021-ben újraválasztják, kiszélesíti a zónát. Mindkét esemény megtörtént, a tőle származó fenti idézet is jelzi, hogy mennyire komolyan veszi ezt a feladatot. Október végétől a zóna határait kiterjesztették egészen az északi és déli körgyűrűig, így már nemcsak a belvárost, de egyes külvárosi területeket is érinti a szabályozás.
Az új zóna mintegy 3,8 millió lakost érint és 380 km²-es méretével a legnagyobb ilyen jellegű egész Európában. Az ULEZ-en hozzávetőlegesen napi egymillió jármű halad át, ezeknek döntő többsége (87%) már megfelel a követelményeknek, a többiek viszont fizetnek. A rendszer a nap 24 órájában és az év minden napján (kivétel a Karácsony) érvényes.
A polgármester légszennyezés-csökkentési programja több célt is szolgál. A frissebb és tisztább levegő nemcsak lakosok millióinak javíthatja az egészségügyi helyzetét, de azon törekvéseket is jól szolgálhatja, hogy London 2030-ra nettó nulla szén-dioxid-kibocsátású város legyen. Nem elhanyagolható elem, hogy ezzel egy újabb lépést tesznek a társadalmi igazságosság felé, ugyanis azoknak a szegény és/vagy etnikai kisebbségi háttérrel rendelkező londoniaknak is segíthet, akiknek ugyan nincs autójuk, de leginkább elszenvedői a szennyezésnek.
Az intézkedés elindítása óta jól látszik, hogy a pozitív hatások nem csupán az alacsony kibocsátású zóna területére korlátozódnak, hanem a környező területekre is jótékonyan hatnak. Ezt felismerve más angol városok (Bath, Birmingham) is követik a londoni példát.
Fotó: Unspash
Comments are closed.