Tél van, vele együtt ködös, csapadékos időjárás, ezért különösen fontos, hogy az autókon található világító- és jelzőberendezéseket megfelelően, a közlekedési körülményeket és időjárási viszonyokat figyelembe véve használjuk. A cikksorozatunk első részében rövid kitekintést teszünk az autóvilágítás izgalmas történetébe, kiderül, hogyan jutottunk el a petróleum lámpákkal történő világítástól a LED fényszórókig.
Ma már magától értetődik, hogy a gépjárművek a legmodernebb lámpákkal vannak felszerelve, az autógyártók pedig egymással versengenek, amikor újszerű technológiákat és a márkát megkülönböztető dizájnt alkalmazva megtervezik egy-egy autó világítását. De mit használtak kezdetben fényszóró gyanánt?
Az autóipar közel 110 éve fejlesztette ki az első fényszórókat. Az autók egyre gyorsabbak lettek és felmerült az igény, hogy alkonyatkor és sötétben is biztonságosan lehessen közlekedni. Kezdetben petróleumlámpákat, gyertyákat használtak, később jöttek a keményfém lámpák, ezek azonban alig világítottak pár méterre és még tűzveszélyesek is voltak. A Bosch ismerte fel elsőként, hogy az autókba mesterséges világítás kell és azt árammal lehet működtetni. Az 1913-ban piacra dobott áram alapú autó-szett tartalmazott egy generátort, egy indítómotort és egy fényszórót, a “Bosch-lámpa” lett ezzel a világ első elektromos fényszórója.
Ezzel egyidejűleg jelent meg az a probléma, hogy az elektromos világítás zavarja a szembejövő forgalmat, elvakítja a vezetőt. A biztonságos közlekedés iránti igény hívta életre a tompított fényszórókat. Az 1920-as évek elején pedig olyan kétfonalas lámpájú fényszórók kerültek forgalomba, amelyek egy búrán belül tartalmazták mind a tompított, mind a távolsági fényforrást.
Az újabb fordulópont 1957-ben következett be. Ekkor jelentek meg ugyanis az aszimmetrikus tompított fényű fényszórók, ezek működése eltért a korábbiaktól, az út jobb oldalát hosszabb távon világították meg, mint a bal oldali részt. Ugyanebben az évben több autógyár hozta meg azt a döntést, hogy áttérnek a négyfényszórós rendszerre. Ez több szempontból is forradalmi újítás volt: egyfelől minden eddiginél hosszabb távot (84 méter) lehetett bevilágítani, másfelől a szembejövő forgalmat sem zavarta a használt fényerősség. Természetesen ez drágább megoldás volt, egyúttal – a nagyobb fogyasztás miatt – a generátort is át kellett alakítani. A négyfényszórós rendszer a nagyobb biztonság mellett elhozta azt a tervezői szabadságot is, ami ma is jellemzi az autóipart.
1962-ben a Hella bemutatta az első, autókhoz használható halogén lámpát. Fényhatékonysága másfélszeresére nőtt az előző generációk lámpáihoz képest, az élettartama megduplázódott, a hőkibocsátás csökkent, és maga a lámpa is sokkal kompaktabb lett. 1971-ben megjelentek az első kétfonalas halogén izzók az európai autókban, a Mercedes SL volt az úttörő. Az izzólámpás fényszórók fejlődése nagy lépésekben haladt, 1983-ban megjelent az elliptikus forma, 5 évvel később pedig a térgeometriájú fényszórók. 1993-ban az Opel használt először műanyag polikarbonát lencsét egy sorozatgyártású autón (Omega modell). Ez javította a fényszóró fényáteresztő képességét, és radikálisan csökkentette a teljes tömegét, majdnem egy kilogrammal.
Az ezredfordulótól kezdtek elterjedni az úgynevezett spot fényszórók, amelyekben a kormány megfelelő elfordulását követően fénysugarat irányítottak jobbra/balra. Az alacsony költségű autókon a kanyarvilágítás funkciója további oldalsó lámpákhoz vagy ködlámpákhoz van rendelve, a luxus és kompakt modellek azonban a kanyarfény kombinált változatát alkalmazzák, amelyben alacsony sebességnél az oldalsó lámpák, magasaknál pedig a reflektorok kapcsolnak.
Ami a fényforrásokat illeti, a modern autókat a 90-es évektől HID lámpákkal (High Intensity Discharge vagy xenon lámpákkal) szerelték fel, ezeket váltják fel most fokozatosan a LED lámpák, egyértelmű előnyeiknek köszönhetően: kis tömeg, rezgésállóság, hosszú élettartam, ultraalacsony energiafogyasztás.
A legújabb fejlesztések pedig a még biztonságosabb, rossz időjárási körülmények közötti vezetésre fókuszálnak. Ilyen a Mátrix fényrendszer,az infravörös fényszóró vagy az adaptív fényszórók. Az Audi Matrix LED-fényszóró 2013 végén mutatkozott be az A8 típusban, lényege, hogy egy LED-csoportból álló távolsági fénysugaras egységen alapulnak (az Audi mátrix rendszer távolsági fényszóró egységenként legfeljebb 25 LED-ből áll), nem pedig egyetlen távolsági fényes izzón. A második fényszóró-típus úgy működik, mint egy infravörös éjjellátó kamera, segítségével a gépjármű előtt, egészen nagy távolságban lehet megvilágítani az utat. A legmodernebb autókban ma már intelligens fényszórók találhatóak, amelyek a gépjármű különböző érzékelői, kamerái, illetve navigációs adatai segítségével úgy változtatják a fénynyaláb szögét és erősségét, hogy a sofőr a lehető legnagyobb területet lássa be és közben a szembejövő vagy előtte haladó forgalmat se vakítsa el. A technológia forradalomnak pedig közel sincs vége, egyesek a lézer lápákra esküsznek, az egészen kifinomult fényszórók pedig már olyan nagy felbontásúak, hogy akár grafikát vagy animációt is képesek megjeleníteni. Ezzel pedig figyelmeztetéseket vagy más fontos információt is megjeleníthetnek a vezető előtt. Kérdés, hogy a közlekedési szabályok mennyire tudják majd lekövetni az autóvilágítás amúgy sem eseménytelen történetében lezajló változásokat.
Ha ennél is részletesebben érdekli a gépjármű-világítás fejlődésének története, olvassa el az erről szóló cikksorozat első, második és harmadik részét.
A fényszórók helyes használatáról szóló cikkünket ide kattintva érhetik el.
Forrás: Villanyszerelők lapja, fotó: Unsplash
Comments are closed.