A mezőny május 9-én reggel rajtol majd a Tihanyi Hajós Egylet (THE) elől, a versenyzőknek 36 óra alatt kell megkerülniük a Balatont a Tihany – Balatonalmádi –Keszthely – Tihany útvonalon. A verseny különlegességét az adja a szokásos egykezes eseményekhez képest, hogy itt bármilyen tőkesúlyos hajóval rajthoz lehet állni, így elsősorban nem a győzelem, hanem maga a táv teljesítése a legnagyobb kihívás és eredmény.

Tavaly indult először az U18 Titán kategória, mely lehetőséget adott arra, hogy a szenior versenyző mellett egy 14-18 év közötti fiatal is vízre szálljon. A nagy sikerre való tekintettel a kategória idén is a program része lesz.

A versenyzők biztonsága érdekében minden hajó GPS jeladóval lesz felszerelve, és a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata a teljes 36 órás versenyidő alatt a Balaton teljes hosszában több mentőhajóval és szakképzett mentőszemélyzettel áll majd készenlétben.

A verseny szervezője ezúttal is a Rutai Andrea vezette Tihanyi Hajós Egylet, fő szponzora pedig cégünk, a Flexfleet Zrt. Mivel a versenyen a teljesítés a legfontosabb, a különdíjat (egy kabrió egy hónapos használatát) minden évben a verseny utolsó előtti helyezettjének ajánljuk fel. A versenyt olyannyira a magunkénak érezzük, hogy több évre szóló szponzorációs szerződést írtunk alá a verseny szervezőivel.

• A verseny rendezője: Tihanyi Hajós Egylet
• A verseny időpontja: 2024. május 9-10. (péntek reggeli indulással)
• A verseny rajtjának és befutójának helyszíne: THE előtti vízterület
• Névadó szponzor: Flexfleet Zrt.

A versennyel és a nevezéssel kapcsolatban további részletek a Tihanyi Hajós Egylet honlapján érhetők el.

Fotó: THE

The post Májusban újra Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes verseny appeared first on Flexfleet.

A csütörtöki, borsószem nagyságú jég után esős, csendes szeles versenyre készült a mezőny, ennek ellenére pénteken a rajt előtt egy órával elállt az eső és kellemes, 8 csomós szél várta a versenyzőket. A szél aztán folyamatosan erősödött, csak úgy repültek a hajók Balatonalmádi felé. A keleti medencét a mezőnyt akkor vezető hajó (Tantál) már délre maga mögött hagyta. Az erős hátszélben 12-15 csomóval vágtattak a hajók, és a visszaúton, Tihany felé is friss, egytakkos kreuz-félszél volt a versenyzők partnere.

A versenyt a 70-es cirkáló Orpheus nyerte meg, Herkó Dezső kormányzásával, aki este 9 óra után haladt át a tihanyi célvonalon. Őt követte a Maritime, Ambrózy Györggyel és a Narvál, Makai Gáborral, majd a következő egy órában befutott az első 21 hajó szép sorban. A szél éjszaka sem hagyta el a résztvevőket, olyannyira nem, hogy hajnalban egy erősebb 50-60 km/órás ráfújás tette próbára a versenyzőket. Az utolsó hajó, az Álmodó, Kamarás Szilárd kormányzásával reggel 7-kor ért célba. Tavaly ezzel az időeredménnyel az abszolút 8. helyet érte volna el.

A verseny érdekessége, hogy alig volt kreuz szakasz az úton, a legjobb navigáló díjat elnyerő Békés Miklós az Öreg fedélzetén csak 2 km-el többet tett meg a 170 km-es úton, mint az a légvonal megkívánta volna.

Az előzetes várakozásokkal ellentétben, erős szeles, dolgos verseny kerekedett, a Balaton megint megmutatta sokszínű, meglepetésekkel teli arcát. Minden befutó versenyző (összesen 61 hajó a 66 indulóból) a kirívóan szeles körülmények között is uralta hajóját, fáradtan, de büszkén vehette át a Finisher pólót az eredményhirdetésen.

A verseny történetében először bemutatkozott a TITÁN kategória, amelyben a szenior versenyző mellett egy 14-18 év közötti fiatal is vízre szállhatott. Végül öt apa-fia, apa-lánya és egy senior-junior páros indult el az új kategóriában, amelyet a Tranquilo nyert, Bakonyi Attilával és Bakonyi Zsomborral a fedélzetén.

A versenyt idén is a Flexfleet Zrt. szponzorálta, sőt további 3 évre szóló szponzorációs szerződést írtunk alá a verseny szervezőivel. Mivel a versenyen a teljesítést tartjuk a legfontosabbnak, különdíjukat, egy Mazda MX5 kabrió egy hónapi használatát idén is az utolsó előttiként befutó hajó kormányosa nyerte el: Bolla András, a Bolladik kapitánya ült bele a kikötői daru alatt várakozó autóba az eredményhirdetés után.

Fotó: Tihanyi Hajós Egylet

The post Rekord részvétel az idei Flexfleet Klasszikus Szóló Balatonkerülő versenyen appeared first on Flexfleet.

A Balatontól Dániáig – A verseny keletkezéstörténete

A Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes versenyhez hasonlót már korábban is rendeztek a Balatonon amatőr, illetve professzionális szinten is, de az utóbbinak volt egy gátja: mivel a profi versenyen 6-8 méteres hajókkal indultak, eleve korlátozott volt a hajótípusok száma. Ezt ellensúlyozva indította el a FOLKBOAT csapat a saját amatőr versenyét 2016-ban, amelyen a résztvevők klasszikus hajókkal nevezve, egyedül vitorlázták körbe a tavat. A versenyzők száma egyre nőtt, különböző típus hajókkal csatlakoztak a megmérettetéshez, a versenyen Nedbál Noel, a Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes verseny ötletgazdája is több alkalommal részt vett. Emellett vitorlázott Dániában is, és a magyar-dán tapasztalatok elegyéből pattant ki fejéből a verseny ötlete.

Noel Dániában leginkább azt tapasztalta meg, hogy milyen az, amikor a mezőny nem 20-30 hajóból tevődik össze, hanem több száz hajó áll oda a rajtvonalhoz.

Ezeken a versenyeken nem az volt a legfontosabb, hogy ki hányadik helyen ér célba, komoly díjakat sem kaptak a győztesek, de mindenki büszkén viselte az esemény végén kapott pólót, “Finisher” felirattal.

Nedbál Noel évtizedek óta vitorlás közegben mozog, ahol azt látta, hogy a Balatonon is lenne igény a dánhoz hasonló versenyekre, miközben a FOLKBOAT “egykezes túra” is nagy népszerűségnek örvendett. Jöttek a kérdések: Hogyan lehet a kettőt ötvözni és professzionális szintre emelni? Ki fogja mindezt finanszírozni? Így jött a képbe a Tihanyi Hajós Egylet és cégünk, a Flexfleet Zrt.

Nedbál Noel

Tihanyi Hajós Egylet – a verseny szervezője

Nedbál Noel a verseny megrendezésére olyan szervező partnert szeretett volna találni, amely nagy rutinnal rendelkezik balatoni vitorlásversenyek biztonságos megrendezésében. Így jutott el a Tihanyi Hajós Egyletig, amely nemcsak a szervezési rutint, hanem a megfelelő attitűdöt is biztosította. A kikötő üzemeltetési potenciállal is rendelkező, Rutai Andrea által irányított egylet ugyanis úgy fogad hajókat a kikötőbe, hogy mindegy, kinek mekkora hajója van, az élmény a meghatározó és a vitorlázás szeretete.

Közösséget építenek.

Ahogy egy korábbi interjúban Andrea elmondta, rögtön megtetszett nekik a lehetőség már csak azért is, mert a verseny hozza azt az eszmeiséget, amely az egyletnek is fontos: a versenyen a sport értéke és a sportszerűség kerül előtérbe, valamint az emberi teljesítmény, amelynek során nemcsak fizikálisan, hanem pszichésen is folyamatos meg kell ugrani saját magát minden egyes versenyzőnek.

  Rutai Andrea

Flexfleet Zrt. – A verseny névadó szponzora

Noel 2021 januárjában kereste meg Kiss Ádámot, a Flexfleet Zrt. cégvezetőjét, hogy lát-e perspektívát az emberi teljesítőképesség határait feszegető versenyben. A Balaton és a vitorlázás szeretetén túl a verseny missziója is összeköti cégünket Noellel és csapatával: hiszünk az emberi teljesítményben, amely ráadásul a saját lehetőségekhez képest értelmezhető. Mindenkinek önmagát kell legyőzni nemcsak a vízen, hanem sokszor az üzleti életben is: tizenhárom éves flottakezelési múlttal a hátunk mögöttvolt bőven lehetőségünk megtapasztalni azokat a váratlan helyzeteket, amelyekben hirtelen kellett döntést hozni, vagy új stratégiára volt szükség, mert megváltozott a széljárás.

Ami tehát a vitorlásoknak az időjárás, az nekünk az ügyfelünk és a piaci környezet: ha esik, ha fúj, szolgáltatásainkat partnereink igényére szabjuk, ráadásul mindezt úgy, hogy a változó piaci körülményekhez is igazodnunk kell és egyáltalán nem mindegy, merre tekerjük a kormányrudat. A versenyt olyannyira a magunkénak érezzük, hogy idén újabb, 3 évre szóló szponzorációs szerződést írtunk alá a verseny szervezőivel.

Mivel a versenyen a teljesítés a legfontosabb, a különdíjat (flottánk egyik gépjárművének egy hónapos használatát) minden évben a verseny utolsó előtti helyezettjének ajánljuk fel.

Kiss Ádám

A duplacsavar

A Tihanyi Hajós Egylet amellett, hogy elvállalta a verseny megszervezését és kikötőt is üzemeltet, nagy hangsúlyt fektet az utánpótlás nevelésére is. Tevékenységüknek köszönhetően tavalyelőtt a THE lett a magyar vitorlás sport legeredményesebb klubja, ezzel együtt pedig az egyik legnagyobb vitorlázó utánpótlás nevelő klub az országban. Sportolóik között vannak válogatott versenyzők, és folyamatosan jelen vannak a nemzetközi eseményeken is.

A fentiek szellemében szervezők úgy döntöttek, hogy csavarnak egyet a megszokott felálláson és plusz elemmel bővítik idén az eseményt: a verseny történetében először bemutatkozik a TITÁN kategória, amely lehetőséget ad arra, hogy a szenior versenyző mellett egy 14-18 év közötti fiatal is vízre szálljon. A szervezők elmondása szerint így lesz olyan hajóegység, amelyben szülő és gyermeke együtt versenyez, de olyan is, amelyben egy szenior versenyző választ maga mellé egy tehetséges fiatal vitorlázót a táv közös teljesítésére. A TITÁN kategóriában versenyző párosok a szóló versenyben nem nyerhetnek, de a THE az ő kategóriájukban is hirdet majd győztest.

• A verseny rendezője: Tihanyi Hajós Egylet
• A verseny időpontja: 2024. május 3-4. (péntek reggeli indulással)
• A verseny rajtjának és befutójának helyszíne: THE előtti vízterület
• Névadó szponzor: Flexfleet Zrt.

A versenyre a Magyar Vitorlás Szövetség weboldalán lehet nevezni.

The post Idén duplacsavarral rajtol a Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes verseny appeared first on Flexfleet.

A verseny szervezője ezúttal is a Rutai Andrea vezette Tihanyi Hajós Egylet (THE), névadó szponzora pedig cégünk, a Flexfleet Zrt. A megmérettetésen bárki elindulhat, ha van egy alkalmas hajója és kellő bátorsága ahhoz, hogy a határait feszegesse. A verseny szellemisége változatlan: a táv teljesítése a lényeg, nem pedig a helyezés! A versenyzőknek a Tihany-Balatonalmádi-Keszthely-Tihany távot kell teljesíteniük, biztonságos haladásukat idén is a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata felügyeli.

A Tihanyi Hajós Egylet amellett, hogy elvállalta a verseny megszervezését és kikötőt is üzemeltet, nagy hangsúlyt fektet az utánpótlás nevelésére is. Tevékenységüknek köszönhetően tavalyelőtt a THE lett a magyar vitorlás sport legeredményesebb klubja, ezzel együtt pedig az egyik legnagyobb vitorlázó utánpótlás nevelő klub az országban. Sportolóik között vannak válogatott versenyzők, és folyamatosan jelen vannak a nemzetközi eseményeken is.

A fentiek szellemében a THE és a verseny ötletgazdája, Nedbál Noel úgy döntött, hogy csavarnak egyet a megszokott felálláson és plusz elemmel bővítik az eseményt, a verseny történetében először bemutatkozik a TITÁN kategória, amely lehetőséget ad arra, hogy a szenior versenyző mellett egy 14-18 év közötti fiatal is vízre szálljon. A szervezők elmondása szerint így lesz olyan hajóegység, amelyben apa és gyermeke együtt versenyez, de olyan is, amelyben egy szenior versenyző választ maga mellé egy tehetséges fiatal vitorlázót a táv közös teljesítésére. A TITÁN kategóriában versenyző párosok a szóló versenyben nem nyerhetnek, de a THE az ő kategóriájukban is hirdet majd győztest.

Az izgalom, mint minden évben, idén is garantált, hogy pontosan milyen kihívásokkal szembesülhetnek a versenyzők, például hogy milyen érzés homokdombon ébredni; arról ide kattintva olvashatnak bővebben.

• A verseny rendezője: Tihanyi Hajós Egylet
• A verseny időpontja: 2024. május 3-4. (péntek reggeli indulással)
• A verseny rajtjának és befutójának helyszíne: THE előtti vízterület
• Névadó szponzor: Flexfleet Zrt.

A versenyre a Magyar Vitorlás Szövetség weboldalán lehet nevezni.

Fotó: THE/Mohácsi Marcell

The post Májusban újra Flexfleet Klasszikus Szóló Balatonkerülő vitorlásverseny appeared first on Flexfleet.

Ha röviden kellene jellemezned a Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes versenyt, mit mondanál?

Nekem egyértelműen az év versenye. De mondhatom úgy is, hogy minden év versenye.

Erre majd visszatérünk, de kezdjük a történeteddel. Hogyan lettél szólóvitorlás?

Nagyon messziről indultam, még akkor is, ha a Balatonon nőttem fel, a szüleim és a nagymamám révén a déli és az északi partot is jól ismerem. A vitorlázás azonban korábban egyáltalán nem érdekelt, túl lassúnak tűnt és kevésbé izgalmasnak, mint a szörfözés. 2006-ig egy-két napot leszámítva egyáltalán nem vitorláztam, nem jött meg az érzés.

Mi történt aztán?

21 évesen felköltöztem Budapestre, belekerültem a nagyvárosi pezsgésbe és később itt alapítottam családot és céget. Ahogy teltek az évek, egyre jobban hiányzott a Balaton, a víz, és sokkal kevesebbet jártam vissza, mint amennyi jólesett volna. Aztán 2004-ben elindult a Pénteki Regatták nevű sorozat, amely szerintem nagyszerű kezdeményezés volt. Én 2006-ban két barátommal csatlakoztam, így mondhatjuk, hogy ezzel az eseménnyel indult el a vitorlás karrierem. Nem kellett hozzá saját hajó, nekem nem is volt, kizárólag bérelni lehetett a versenyre. Rövid, de pörgős táv volt, Litkey Farkas volt a szervező és valahogy mindig csinált szelet a versenyekre.

Hiánypótló volt abban az értelemben is, hogy bárki összeülhetett bárkivel egy hajóban, egyszerre indultak a versenyen Magyarország legjobb vitorlázói (Litkey Farkas, Majthényi Szabolcs, a Detre-testvérek, Szabolcs és Zsolt), és olyan amatőrök, mint a mi csapatunk. Itt összeverődött mindenki. Ráadásul egy délután alatt vitorlázhatott mindenki egy jót, nem vitt el több napot az ember életéből.

Mit csinál egy amatőr, amikor először találkozik a bajnokokkal?

Izgul és kérdez. Úgy mentem oda, hogy nem tudtam szinte semmit a vitorlázásról, nem ismertem a hajókezelést sem. Viszont mindenkitől kérdeztem, addig, amíg meg nem untak, de leginkább utána is. Minden versenyre elmentem, így hiába vitorláztunk a mezőny végén, annyi pontot gyűjtöttünk év közben, hogy minden évben bekerültünk a döntőbe is. Pár év alatt eljutottunk odáig, hogy együtt vitorláztunk a mezőny első felével, nem kellett várni ránk a befutók után, rengeteget fejlődtünk. Az esemény harmadik évében már futamot is nyertünk, ráadásul a döntőben, és külön öröm volt látni, ahogy a többi csapat is örült a sikerünknek. Nagyon jó hangulatú verseny volt, ha őszinte akarok lenni, kifejezetten hiányzik.

Mikor kezdtél el szóló versenyekre járni?

2009-ben vásároltam egy J24-es hajót, ezzel kezdtünk el az akkori csapatommal vitorlázni, van olyan közülük, akivel azóta is egy csapatot alkotunk különböző versenyeken. Ebben a hajónemben egyébként 2023. augusztus végén, Balatonfüreden rendezzük az Európa-bajnokságot, amelyen természetesen elindulunk. A hajó megvásárlása után éves szinten 8-10 versenyen vettünk részt, emellett rengeteget edzettem más hajóval, és nemcsak a vízen, szárazföldön is aktívan sportoltam. Azt gondolom azonban, hogy lélekben igazán 2018 körül érkeztem meg a vitorlázásba, amikor egy családi krízis következtében szükségem volt egy olyan hobbira, amely elviszi a gondolataimat, ahol egyedül lehetek, tanulhatom a koncentrációt. Ezt az élményt a szólóvitorlázás teljes mértékben megadja, nagyon más, mint a csapatvitorlázás. Ugyanazt csinálod, mintha többedmagaddal lennél a hajón, csak senki nem segít a döntésekben, te vagy egyedül és a hajó. Neked kell kormányozni és vitorlát kezelni, rajtad áll vagy bukik minden.

És akkor jött a Fa Nándor szervezésében megvalósult Egyszemélyes Balatonkerülő Vitorlásverseny.

Jött és nagyon fontos állomás volt az életemben több szempontból is. 2018 májusában kitaláltam, hogy én is elindulok a versenyen, viszont a saját hajómmal ez nem volt kivitelezhető. Elkezdtem tehát hajót keresni, de sajnos nem találtam megfelelőt, kölcsönkérni pedig nem igazán szeretek. Másfél héttel az indulás előtt még nem volt meg a hajó, de nem vagyok én olyan típus, aki könnyen feladja! Nagyban segített az is, hogy pár nappal a verseny előtt megláttam Schmidt Ferenc barátom posztját a közösségi médiában, amelyben megköszönte a támogatást, amit a Bátor Tábor Élménykülönítmény kampányában kapott. Ez olyan lökést adott, ami egyértelművé tette, hogy lesz megoldás.

Miről szól ez a kampány?

A támogatási formát 2011-ben indította útjára a Bátor Tábor, amelyben mostanra több mint 2500 sportoló vállalt különféle kihívást annak érdekében, hogy segítsék a beteg gyerekeket. Élménykülönítményesnek hívják azt, aki részt vesz egy ilyen kampányban, amellyel valójában a Bátor Tábor gyermekeinek támogatásra buzdítja a saját mikrokörnyezetét, adományokat gyűjt. Nagyon megtetszett ez a lehetőség, hiszen szívügyem a gyerekek és nagyon örültem, hogy úgy tudok segíteni, hogy közben a másik szívügyemmel, a vitorlázással össze tudom kapcsolni. Indítottam tehát egy kampányt 250.000 Ft-os célösszeggel, végül pedig összegyűlt 1.5 millió Ft. 2018-ban az én kampányom lett a második legsikeresebb az Élménykülönítmény keretein belül, nagyon örülök, hogy ennyivel tudtam segíteni a beteg gyermekek terápiáját.

És mi lett a hajóval? 

A kampány sokakat megindított, egy barátomon keresztül sikerült végül hozzájutnom egy Code8 típusú hajóhoz, és elindulhattam a versenyen. Ami számomra maga volt az armageddon. A hajót az esemény előtt 2 csomós szélben tudtam kipróbálni, a versenyen pedig 30 csomós szél fogadott. Minden megtörtént, ami megtörténhetett, Keszthelynél majdnem leesett a kormány, de aztán ahogy normalizálódtak az időjárási viszonyok, elkezdtem feljönni. A versenytáv bizonyos részében voltam a mezőny első felében is. Persze csodák nincsenek, fogalmazhatunk úgy, túl bátor lettem, és olyan vitorlát húztam fel, amit akkor még nem tudtam megfelelően kezelni. Így nem meglepő, hogy a táv utolsó szakaszában felborultam. Nagyjából egy órába telt, míg újra vitorlázni tudtam. Egyértelműen megérintett ez a fajta vitorlázás, mert könnyű volt eggyé válni a hajóval és a természettel, olyan kapcsolatot lehet kialakítani, amit addig még nem ismertem. Két lehetőség maradt a verseny után: edzeni, gyakorolni és fejlődni, vagy abbahagyni. Természetes, hogy az előbbit választottam, még akkor is, ha tudtam, hogy nem lesz könnyű. Öt év és nyolc verseny kellett hozzá, de az idei év meghozta az első győzelmet szólóban, a Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes vitorlásversenyen, ahol egyébként tavaly harmadik lettem. Már tavaly látszott, jó úton járok, bár még nem állt össze minden, ugyanis rám általában igaz volt korábban, hogy a versenyek végét nehezebben kezeltem. Számos olyan hiba jött elő a versenyek utolsó szakaszában, ami minden esetben helyezésekbe került, ezért két évvel ezelőtt elkezdtem foglalkozni a mentális részével, érdekelt, hogy mi okozhatja ezt, és mi lehet a megoldás.

Kiderült, hogy mi hiányzott a versenyek végén?

Ennek nagyon sok összetevője van. Az egyik része fizikai. Korábban nem volt tapasztalatom abban, hogyan és mit kell például enni egy versenyen, és általában úgy csináltam végig a többnapos etapokat, hogy nem aludtam vagy pihentem semmit. A hajót sem ismertem annyira, mint most, így ha hiba csúszott be, sokkal több idő kellett ahhoz, hogy korrigálni tudjak.

Emellett pedig van egy nagyon komoly pszichológiai háttere is. Mivel érdekelt, hogy miért blokkolok le mindig a versenyek végén, elkezdtem sportpszichológushoz járni, akivel nagyon érdekes felfedezést tettünk. Gyermekkoromban jártam birkózni, én voltam mindenki “legjobb” edzőpartnere. Ez valószínűleg úgy rögzült a fejemben, hogy sosem lehetek első, nem nyerhetek, hiszen én csak edzőpartnernek vagyok jó. A mentális fejlődésben a szakember mellett támogatott a párom is, ők ketten segítettek annak a megértésében, hogy ha elhiszem a végét, akkor az enyém lesz.

Úgy néz ki, hogy ha voltak is hibák, a Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes versenyre nagyon összeraktad magad fejben. 

Idén úgy jöttem erre a versenyre, hogy nemcsak teljesíteni szeretném, hanem meg is akarom nyerni, legyőzni az összes félelmemet, amelyek eddig csak hátráltattak. Iszonyú kíváncsi voltam arra, hogy eljutottam-e addig a pontig, ahol tényleg legyőzhetem a rossz beidegződéseimet, illetve meg akartam nézni, egyáltalán hol tartok most. Úgy tűnik, sikerült erre a versenyre összeállni fejben és fizikálisan is ahhoz, hogy nyerni tudjak. Ilyen értelemben nem az volt a fontos, hogy első legyek a versenyen, hanem hogy túllépjek végre saját magamon. A saját példámból kiindulva úgy gondolom amúgy, hogy nem feltétlenül a tehetség a lényeg, hanem hogy fizikailag és mentálisan is belerakd a megfelelő munkát a felkészülésbe. Megtanultam azt is, hogy minden egyes kudarc a sikert szolgálja, így hiába a sokszor nehezített terep, semmi nem volt haszontalan.

Hogyan tudtad visszahozni magad a korábbi versenyekhez képest? 

A verseny elejétől kezdve voltak technikai problémáim, nem láttam például a széladatokat, el kellett fogadnom, hogy így kell végigcsinálnom az előttem álló órákat. A verseny során volt egy jelentős mélypontom is, Keszthelynél ugyanis kellemes előnyöm volt, mentem előre, láttam a többieket, hogy ők más vonalon haladnak tovább, én viszont maradtam a saját útvonalamon. Ennek az lett a vége, hogy beleültem egy “lavórba”, szinte semmit nem mozdult a hajó a szélcsendben. Közben láttam a többieket, ahogy a Balaton északi partja felől elmennek mellettem, volt olyan közöttük, akikről úgy tűnt, behozhatatlan előnyre tett szert. Változtattam az irányomon és megbeszéltem magammal, hogy még hosszú a verseny, a tihanyi cső majd úgyis összeterel mindenkit. Így is lett. Végül egy-két órán keresztül egymás mellett vitorláztunk Juhász Györggyel, a verseny második helyezettjével, illetve Huber Péter Léllel, aki a harmadik helyen ért célba. A befutó előtti méterekre is maradt még izgalom, nekem plusz fordulót kellett végeznem, hogy a célra tudjak vitorlázni, míg a másik két hajó már irányban volt. Az izgalmat az jelentette, hogy a verseny során többször elakadt egy kötelem ennél a manővernél, így azt a döntést hoztam, hogy a hajó elején lévő nagy orrvitorla helyett – elkerülve a kötél elakadását, amit nem akartam kockáztatni – az alapvitorlázattal fogok beigazítani a hajót a többiek elé. Ez jó döntésnek bizonyult, azaz ez is kellett a győzelemhez, bár a barátnőm – aki a verseny nyomkövetőjének segítségével végigizgulta a befutót – a beérkezés után elmondta, annyit lehetett csak látni, hogy keresztben állok, míg a többiek irányban. A nyomkövetőn persze nem látszott ennek az oka, így úgy tűnhetett, ismét közbejön valami. Aki nézte és szurkolt finoman szólva sem volt nyugodt ezt látva, a párom persze különösen nem.

A már említett Code8-as hajóval indultál a versenyen?

Nem, az említett Code8-as hajót időközben eladták, így új társ után kellett nézni. Így került hozzám a Balaton szerintem legjobb szóló hajója, a Narvál, amelyet Hajdú Balázs olimpikon vitorlázó álmodott meg, Kárpáti Balázs barátom megtervezte és Paulovits Dénes a Pauger Carbon Kft. csapatával megépítette. Ahogy említettem, a Bátor Tábor Élménykülönítmény kampánya sokakat megérintett, sokan a munkájukkal vagy egyéb lehetőségeikkel álltak a kampány mögé. Többen segítenek a hajó karbantartásában, szerelésében, amit nagyjából úgy kell elképzelni, mintha egy szervizcsapat biztosította volna a technikai hátteret.

Full karbon hajóról van szó, a maga kicsivel több, mint 1000 kg-os súlyával könnyű és nagyon gyors hajónak számít ebben a műfajban, mindemellett gyönyörű is. Egyszerre 160 négyzetméternyi vitorla lehet rajta, több mint harmincféle kötél működését kellett megtanulnom, miközben az előző hajón, a J24-esen mindössze kettő-három volt, ami hozzám tartozott.

Milyen érzésekkel szálltál ki a hajóból?

A verseny nekem a hitről szólt, vagyis arról, hogy ha csinálsz valamit és nem spórolod meg a munkát, akkor csak magadnak tudod megnehezíteni. Az elmúlt években fogalmaztam meg, hogy ezen a megmérettetésen az utolsó két órában kezdődik a verseny, odáig annyi a cél, hogy maradj a többiekkel. Tihany előtt egy új verseny kezdődik.

Ezen a versenyen érett be minden munkám gyümölcse, legyen az fizikai, technikai, vagy épp mentális. Alapvetően ösztönös ember vagyok, teszem a dolgom, de sokáig nem álltam meg megkérdezni magamtól, hogy miért csinálom? Miért így csinálom? Mi az oka a sikertelenségnek? Sikertelenség-e ez valójában? A verseny után minden összeállt. Nem kudarc volt az, amit én korábban annak éltem meg, hanem fontos tanulási pontok, így valójában sikerek. Technikai oldalról azt is megtanultam, hogy a kevesebb néha több, tehát ha például nem cserélsz vitorlát, az hosszú távon többet adhat a versenyhez, mintha megtetted volna. Nagyon sok múlik azon, hogy jól méred-e fel, mibe érdemes energiát fektetni a közel 20 óra alatt. Amikor hazaértem, a fiam azt kérdezte, hogy “na, apa elégedett vagy”? Nem tudtam azt mondani, hogy igen, mert nem volt még minden a helyén, de nagyon örülök annak, hogy meg tudtam csinálni, hogy összejött a vége.

Fotók: Makai Gábor

The post “Nehéz utat jártam be, de minden egyes kudarc a sikert szolgálta” – interjú a Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes vitorlásverseny győztesével appeared first on Flexfleet.

Harmadik alkalommal, idén május első hétvégéjén rendezték meg a Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes vitorlásversenyt a Balatonon,  amelyen a résztvevőknek a Kékszalagéhoz hasonló távot kellett teljesíteniük, 36 órás limitidőre. A verseny egyik jellegzetessége, hogy a vitorlázók egyedül vannak a hajóikban, vagyis segítség nélkül kell megküzdeniük a természeti elemekkel, az éjszakával, az ébrenléttel, valamint önállóan kell dönteniük azokban a váratlan helyzetekben is, amelyekre a versenyen biztosan számíthatnak.

Egy olyan kihívásról beszélünk tehát, amely nagyfokú rugalmasságot követel meg a résztvevőktől, erős koncentráció, mentális frissesség és adott esetben stratégia módosítás nélkül a sikeres teljesítés elképzelhetetlen. Ezt a szemléletet követjük mi is cégünk működése, tevékenysége során. Ami a vitorlásoknak az időjárás, az nekünk az ügyfelünk és a piaci környezet: ha esik, ha fúj, szolgáltatásainkat partnerünk igényére szabjuk, ráadásul mindezt úgy, hogy a változó piaci körülményekhez is igazodnunk kell és egyáltalán nem mindegy, merre tekerjük a kormányrudat.

Cégünk vállalati gépjárműflották kezelésével és finanszírozásával foglalkozik, a flottakezeléshez kapcsolódó szolgáltatások mellett folyamatosan fejlesztjük rövid távú autóbérléssel foglalkozó üzletágunkat is. A célunk az, hogy minden flottakezelési feladatot levegyünk a partnereink válláról, ezt hűen tükrözi missziónk is:

“Ön vezessen, a többi a mi dolgunk”.

Tizenkét éves fennállásunk során a vitorlásverseny résztvevőihez hasonlóan volt részünk bőven váratlan helyzetekben, elég, ha csak az elmúlt pár év történéseire gondolunk: a globális chiphiány megrengette az autóipart, ez pedig érzékenyen érintette a flottakezelőket, illetve a szolgáltatásokat igénybe vevő ügyfeleket is. Megtanultuk, hogy mindazokat a terveket, amelyeket a legjobb tudásunk szerint kidolgoztunk, bármikor felülírhatja egy járvány vagy egy eszkalálódó gazdasági válság. Továbbra is hiszünk a hosszú távú stratégiák létjogosultságában, de az is világos, hogy csak akkor tudjuk ügyfeleinket eredményesen kiszolgálni, ha a lehető leghamarabb adaptálódunk az aktuális piaci helyzethez és ha üzleti stratégiánk leköveti ügyfeleink igényeit is.

A Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes vitorlásversenyen különdíjat ajánlottunk fel annak a versenyzőnek, aki utolsó előttiként teljesíti a távot. Hiszünk ugyanis abban is, hogy a teljesítmény mindig egyénfüggő, mindenkinek a saját lehetőségeihez képest értelmezhető. Ez a verseny pedig éppen erről szól: nem feltétlenül a győzelem a legnagyobb siker, hanem a teljesítés – azaz hogy mindenki célba érjen.

The post A Flexfleet Zrt. a névadó szponzora a Balaton egyik legizgalmasabb vitorlásversenyének appeared first on Flexfleet.

2021 májusában került először megrendezésre a Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes verseny, amelyen a vitorlásoknak a Kékszalagéhoz hasonló távot kell teljesíteni. Az esemény különlegességét az adja, hogy a résztvevők egyedül tartózkodnak a hajójukon, a kormányzás, a vitorlázás és azok cseréje, a spinakkerezés mind egy emberre hárul, nincs csapattárs, akitől segítséget lehetne kérni a nehéz helyzetekben.

A verseny tehát nemcsak fizikailag, de lelkileg is nagy kihívás elé állítja mindazokat, akik vállalják a megmérettetést. Ahogy Nedbál Noel, az  esemény egyik szervezője egy korábbi interjúban elmondta, a verseny ideje alatt az embernek nincs ideje mással foglalkozni, mint az elemekkel való küzdelem, ehhez pedig erős koncentráció szükséges. A verseny befejezése után azonban megtisztul az ember elméje, olyan, mintha az összes teher, amelyet egész évben cipelt, egy időre eltűnne. A Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes verseny tehát egyfajta pszichológiai tréning is, amely kitisztítja a fejet és rengeteg erőt ad a mindennapi élethez.

Amikor a szervezők megkerestek bennünket azzal, hogy lennénk-e az esemény főszponzora, nem kellett sokat gondolkodnunk a válaszon. Az első perctől kezdve magunkénak éreztük a verseny szellemiséget több szempontból is. A megmérettetésen minden versenyző önmaga határait feszegeti, erőn felüli kitartás, figyelem és koncentráció kell ahhoz, hogy a távot teljesíteni lehessen, ráadásul váltakozó szélviszonyok közepette. Egy olyan kihívásról beszélünk, amely nagyfokú rugalmasságot követel meg a résztvevőktől. Ezt a szemléletet követjük mi is cégünk működése, tevékenysége során. Ami a vitorlásoknak az időjárás, az nekünk az ügyfelünk és a piaci környezet: ha esik, ha fúj, szolgáltatásainkat partnerünk igényére szabjuk, ráadásul mindezt úgy, hogy a változó piaci körülményekhez is adaptálódnunk kell.

Hiszünk az emberi teljesítmény minden formájában.

Hiszünk abban is, hogy a teljesítmény mindig egyénfüggő, mindenkinek a saját lehetőségeihez képest értelmezhető. Erre kiváló bizonyíték maga a verseny, ugyanis itt nem a győzelem volt a legfőbb siker, hanem a teljesítés. Éppen ezért a különdíjat minden évben – idén egy Mazda MX5 gépjármű egy hónapos használatát – a verseny utolsó előtti helyezettjének ajánljuk fel.

• A verseny rendezője: Tihanyi Hajós Egylet
• A verseny időpontja: 2023. május 5-6. (péntek reggeli indulással)
• A verseny rajtjának és befutójának helyszíne: THE előtti vízterület
• Névadó szponzor: Flexfleet Zrt.
• A versenyre nevezni ide kattintva lehet.

The post Miért döntöttünk úgy, hogy egy vitorlásverseny névadó szponzora leszünk? appeared first on Flexfleet.

A Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes vitorlásverseny során a vitorlázóknak a Kékszalagéhoz hasonló távot kell teljesíteni, csak éppen egyedül: nincsenek csapattársak a hajón, akikre a kritikus pillanatokban számítani lehet, a döntéseket a versenyzőnek egyedül kell meghoznia. A hajó vízen tartásához kapcsolódó összes feladat, a kormányzás, a vitorlák cseréje és az időjárási viszontagságokkal való küzdelem is egyetlen emberre hárul. Ahogy Nedbál Noel, a túra ötletgazdája egy korábbi interjúban elmondta, céljuk a versennyel az volt, hogy a lehetőségeihez képest mindenki célba érjen, és ne az időjáráson vagy időtúllépésen múljon a táv sikeres teljesítése. Egy olyan versenyről van szó tehát, ahol a siker nem feltétlenül a helyezésben mérhető, hanem a teljesítésben.

Az esemény szellemisége jól illik a Flexfleet Zrt. elképzeléseihez is.

Mi abban hiszünk, hogy a teljesítmény és egyáltalán a fejlődés, mindenkinél önmagához képest értelmezhető.

Ez motiválta a Tihanyi Hajós Egyletet is abban, hogy szervezőként a verseny mögé álljon. A THE meghatározó szereplője a hazai vitorlázásnak, története 21 évvel ezelőtt indult családi vállalkozásként, 2021-ben pedig a magyar vitorlássport legeredményesebb klubja lett.

Flexfleet Zrt.: Kezdjük az elejéről! Multinacionális cégeknél dolgoztál sokáig, majd a Tihanyi Hajós Egylet vezetője lettél. Miért váltottál?

Rutai Andrea: Való igaz, közgazdász végzettségem van, jópár évet eltöltöttem nagyvállalatoknál menedzseri pozícióban, de rájöttem, hogy nem nekem való a multinacionális közeg, az önmegvalósítás legfelső fokára nem itt fogok elérni. Amikor lehetőségünk nyílt rá 21 évvel ezelőtt, hogy megvásároljuk a kikötőt, egyetlen percig nem volt kérdés, hogy az akkori állásomat lecserélem egy kikötő -és klubmenedzseri pozícióra. Mindig is nagyon szerettem a vitorlázást, azt a szabadságot, amelyet a víz közelsége adhat, és ebben a közegben valódi otthonra leltem. Mindegy, hogy éppen mederkotrásról tárgyalok, hajókkal foglalkozom vagy a versenyzőinket koordinálom, ugyanúgy élvezem. A stábunk kicsi, mindössze 20 fős, a munkán túl a kollégáimmal van egy erős személyes kapcsolatunk is, családként működünk együtt.

FF: Vitorlásversenyt szerveztek, kikötőt üzemeltettek. Mivel foglalkozik még a THE?

R.A.: A kikötő megvásárlásakor azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy nem egy elit yachtkikötőt hozunk létre, hanem az utánpótlás nevelésére koncentrálunk. A bevételünk teljes egészét erre a tevékenységünkre fordítjuk. Először vitorlástáborokat szerveztünk gyerekeknek, majd a kikötő bázisán elindítottuk a sportegyesületünket is, ekkor vettük fel a Tihanyi Hajós Egylet nevet. Tavalyelőtt elértünk, hogy mi lettünk a magyar vitorlás sport legeredményesebb klubja, ezzel együtt pedig az egyik legnagyobb vitorlázó utánpótlás nevelő klub vagyunk az országban. Sportolóink között vannak válogatott versenyzők, és folyamatosan ott vagyunk a nemzetközi eseményeken is.

FF: Hány versenyzőtök van jelenleg?

R.A.: Jelenleg kb. 70-80 gyermek versenyez a mi színeinkben és hét edzőt alkalmazunk egész éves állásban. A 420-as hajóosztályban nálunk most több lány van, mint fiú, tehát egyre több a lány a vitorlázásban, amelyhez szerencsére az is hozzájárult, hogy egyre melegebb és jobb minőségű ruhák készülnek. A versenyzőink mellett szeretném kiemelni, hogy évente több 100 gyermek jut el a táborainkba és nagy hangsúlyt fektetünk a hátrányos helyzetű gyermekekre is. Ennek érdekében felvettük a kapcsolatot általános iskolákkal és alapítványokkal is, nagyon sok olyan gyermek jön hozzánk, akinek egyébként nem lenne lehetősége eljutni egy hasonló táborba. Nem csupán kikötő vagyunk tehát, ahol a vitorlázás szerelmesei elhelyezhetik a hajóikat, hanem gyakoroljuk a számomra fontos társadalmi felelősségvállalást is: közösséget építünk és érzékenyítünk, mindezt a sportolás és a Balaton köré szervezve.

FF: A veled való beszélgetéskor az jut az ember eszébe, hogy a közösségépítés az alapja a THE teljes tevékenységének.

R.A.: Valóban így van. Nekünk az a legfontosabb, hogy a gyerekek közösségben nőjenek fel, megtanulják a társas együttélés szabályait, ehhez pedig a magunk eszközeivel mi is szeretnénk hozzájárulni. A közösség összességében sokkal fontosabb, mint hogy az egyesületi rangsorban hol vannak a gyerekek. Ezért kedves a szívünknek a Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes vitorlásverseny is: nem az a legfontosabb, hogy ki hányadik lesz a versenyen, hanem hogy mi történik a verseny alatt a hajóban, hogyan formálja mindez a résztvevőket és hogyan segít az egyik hajó kormányosa a másiknak akkor, amikor baj van. Van egy konkrét tervünk a működésünkkel kapcsolatban arra vonatkozóan, hogy mit szeretnénk elérni, nem váltogatjuk az irányt, hanem próbálunk állandóak maradni. A gyerekek mellett a szülőket is edukáljuk. Emellett pedig természetesen az is szempont, hogy aki nálunk tárolja a hajóját, az is közösségben érezze magát, tudja, hogy bármiben számíthat ránk.

FF: Említetted a szülők edukációját. Hogyan valósul meg mindez?

R.A.: Rendszerben gondolkodunk, amelyet a szülőknek is követni kell. Vannak olyan szülők, akik azt tartják célravezetőnek, hogy minél több versenyre eljuttassák a gyermekeiket, ami azt jelenti, hogy télen és nyáron is folyamatosan versenyeznek. Azt látjuk, hogy bár a gyerekeknek ebben a struktúrában is vannak sikerei, 16 éves korukra szembe kell nézniük korunk veszélyével, a kiégéssel. Mi ezt a fajta fejlesztést egyáltalán nem kapacitáljuk, így aki a fenti módszert követi, biztosan nem hozzánk hozza a gyermekét.

Abban hiszünk, hogy a siker másodlagos, a közösségi élmény az elsődleges, és pontosan ez a sorrend fogja meghozni az eredményeket hosszú távon, a kiégés nélkül.

A gyermekek felkészítése egy szisztematikus építkezés kell, hogy legyen, ennek köszönhető például Németh Doma versenyzőnk sikere, aki a finn dingi hajóosztályban junior világbajnok.

FF: Egyértelmű most már, hogy mit jelent számodra a siker a versenyzőitek kapcsán, mit tekintesz ezen túl eredménynek?

R.A.: Az embert nagyon fontosnak tartom a munka során is, ha például beszélgetek egy kollégámmal, szeretem őt végighallgatni, nem veszem fel a telefonomat, ha éppen akkor csörög. Azt szeretném elérni, hogy a munkatársaim szeressenek bejárni dolgozni hozzánk, és úgy tekintsenek a munkahelyükre, hogy az egy biztonságos közösség, ahol számítani lehet a másikra. Sikernek tekintem azt is, hogy a 70 helyes hajókikötőnk teljesen megtelt, a várólistánkon pedig további hetven hajó vár bebocsátásra. A táborainkba pillanatok alatt elfogynak a helyek, kaptam visszajelzést szülőktől arra vonatkozóan, hogy ott ülnek a gép előtt és várják, hogy megnyissuk a foglalást. A fentiek alapján úgy érzem, hogy a nálunk megfordulók értékelik a munkánkat.

FF: Miért döntöttetek úgy, hogy felkaroljátok az egykezes versenyt?

R.A.: 2016-ban a Folkboat Osztály kezdeményezésére indult egy Balatonkerülő túraverseny, amelyen a résztvevők klasszikus hajókkal nevezve, egyedül vitorlázhatták körbe a tavat. Az esemény hamar népszerű lett, gyorsan kinőtte magát, és ekkor keresett meg bennünket Nedbál Noel az ötlettel, hogy helyezzük versenykeretek közé az eseményt, segítsünk a szervezésben és a lebonyolításban. Rögtön megtetszett a lehetőség, és bár sok pályaversenyt rendezünk minden évben, tókerülő szervezésében nem volt gyakorlatunk, így nagy odafigyeléssel készítettük elő az első versenyt. A tapasztalat hiányát azonban ellensúlyozta az az eszmeiség, amely a verseny – és egyben a THE – sajátja: a sport értékét és a sportszerűséget helyezi előtérbe, és szól a csodálatos emberi teljesítményről is. Oda kell tennie magát a felkészülésben annak, aki részt akar venni az eseményen és nagyon érezni kell a hajóját. Noellel és a Flexfleet. Zrt.-vel az az elejétől kezdve gördülékenyen ment az együttműködés, azonosak voltak az elképzeléseink, az életfelfogásunk.

FF: Volt olyan esemény a verseny során, amely komoly kihívás elé állított benneteket?

RA.: Az egyik versenyzőnk nekiment egy vízkivételi bójának, ráadásul mindez éjszaka történt. Mivel a vízimentők biztosítják a versenyt, emberélet nem forgott kockán, de gyorsan cselekednünk kellett. Akkor is volt bennem némi drukk, amikor a napfelkeltével elkezdtek beérkezni az első hajók, én álltam ott, hogy jókor kapcsoljam fel a fényeket és minden rendben legyen a beérkezéssel. A versenyzők közül többen ilyenkor már annyira fáradtak, hogy nehézséget jelent nekik a vitorla lehúzása vagy van egy hirtelen burn out, szóval nagyon kell figyelni rájuk a befutónál.

FF: Ha egy szülő most azon gondolkodik, hogy vitorlázni küldje a gyermekét, mit mondanál neki, miért érdemes?

R.A: A Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes verseny szervezésébe úgy vágtunk bele, hogy nem tudtuk, milyen hajóval jönnek majd hozzánk versenyezni, milyen típusú emberek jönnek majd, mi a gyermekek versenyeztetésében voltunk inkább benne. Aztán a versenyzői gárda felülmúlta minden elképzelésünket: rengeteg jó embert ismerhettem meg, aki nagyon szereti a hajóját, kötődik a vitorlásához. Ismeretlen emberekből alakult tehát egy jó közösség pár nap alatt, akik papíron ugyan versenyeztek egymással, de a vízen egymás segítői voltak, akár egy jó szóval és buzdítással is. A vitorlázásban az is kiemelkedő, hogy megtanulod tisztelni a természetet, rájössz, hogy a természet az úr, hiszen a nyílt vízen nem csak te diktálod a szabályokat, nem tudsz mindent befolyásolni. Ennek felismerése már gyermekkorban is nagyon fontos. Emellett a vitorlássport megtanítja a gyermekeket arra, hogyan viselkedjenek döntési helyzetekben, és nagy előnye, hogy rögtön látszanak a döntések hatásai. Azt gondolom, hogy összességében a vitorlázás nagyot segít abban, hogy emberileg fejlődj és hogy a hajón tapasztalt élményeket a magánéletedbe vagy a szakmai életedbe is át tudd ültetni.

The post „Az igazi siker a közösségépítés.” – interjú Rutai Andreával, a Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes vitorlásverseny szervezőjével appeared first on Flexfleet.

Május 6-án reggel kilenc órakor elrajtolt a Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes vitorlásverseny mezőnye. A verseny távban hasonlóságot mutatott a Kékszalaggal, vagyis a teljes Balatont kellett körbevitorlázni, de a teljesítés módjában volt egy nagy különbség: a résztvevők egyedül tartózkodtak a hajójukon, a kormányzás, a vitorlázás és azok cseréje, a spinakkerezés mind egy emberre hárult, támogató csapattársak nélkül.

A kihívást ennek ellenére – vagy éppen ezért – 65 kormányos vállalta. A verseny a Tihanyi Hajós Egylet (THE) szervezésében valósult meg, a tavalyi eseményhez hasonlóan Rutai Andrea és csapata idén is profi és törődő szervezőnek bizonyult. A mezőny az Egylet kikötője előtti rajtvonalról indult el, majd Balatonalmádinál fordultak a hajósok és Keszthely felé vették az irányt, végül pedig a THE kikötőjében szakították át a „célszalagot”.

Az öt-hét hajós élmezőny nagy csatákat vívott, többször bevárták egymást, helyet cseréltek, ki az északi, ki a déli part felé kereste a szelet, végül a komp vonalához érve újra összecsúsztak és szoros befutót produkáltak. Badacsony előtt vette át a vezetést Fazekas László a Fazék nevű hajójával, végül ő nyerte meg a versenyt.

Flexfleet Zrt.: Mikor érkezett meg az életedbe a vitorlázás?

Fazekas László: Gyerekkoromban többször vitorláztam egyedül, de aztán ez abbamaradt és inkább a szörfre váltottam. 1998-ban kaptam ajándékba egy egyhetes vitorlástábori részvételt, majd letettem a kishajóvezetői vizsgát és vettem egy Elliott 770-es vitorlást. Ezen a vitorláson fokozatosan, önerőből tanultam meg a vitorlázás rejtelmeit. Akkoriban teljesen más volt egyébként a helyzet, nagyon kevés modern genakkeres hajó volt, és mindenki akkor tanulta ennek a vitorlának a kezelését. Ekkor jelentek meg az első liberák is a Balatonon. 1998-tól minden Kék-, illetve Fehérszalagon indultam, akkoriban nagyjából 200-300 hajó vett részt egy tókerülőn.

FF: Mikor kezdtél el szóló versenyekre járni?

FL: Már a kilencvenes évek végén léteztek egykezes versenyek a keleti medencében, de ezeken mindig a hajók előnyszáma (yardstick) alapján számított büntetőkörökkel növelt távot kellett teljesíteni. Fa Nándi 2001-ben hirdette meg először a Balaton kerülő szóló versenyét, ahol ez értékelés a hajók befutásának sorrendjében történt, nem volt semmilyen előnyszámítás. Ezek mindegyikén részt vettem. Nagyon örültem neki, amikor tavaly megláttam, hogy a Tihanyi Hajós Egylet a korábban zártkörű Balatonkerülő versenyeit a külsősök előtt is megnyitotta.

FF: Miről szólt neked a Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes verseny?

FL: A kihívásról és a folyamatos koncentrációról, arról, hogy erős szélben vagy szélcsendben is meg kell állnom a helyemet egyedül. Szól a döntésekről is, hogy tudjam, melyik irányt válasszam vagy éppen mikor kell felhúzni a vitorlát. Külön élményt és kihívást jelent az éjszaki vitorlázás egyedül.

FF: Melyik volt a verseny legkeményebb pontja számodra?

FL: A balatonalmádi fordulónál az első tízben voltam, aztán visszafelé, Balatonszemes környékén már én vezettem. Szemesnél azonban jött egy szélcsend, beleültem a “lavórba”, és odaértek mellém az üldöző hajók – ahogy ez lenni szokott. Ebben az esetben kezdődik újra a verseny és ilyenkor akármi megtörténhet attól függően, hogy ki tud előbb szelet találni. A szélcsendből az északi part felé indultam el, mert onnan vártam több szelet és szerencsémre ezzel a húzással a cső előtt sikerült ismét az élre állnom és ezt az előnyt a befutóig meg tudtam tartani.

FF: Mit kell tudni a hajódról?

FL: A 8mOpen osztályban indultam a Flaar 26 Air típusú Fazékkal, amely egy nagyon könnyű és gyors hajó, de egyúttal egyszerűen kezelhető, ha kell, akkor víz ballaszttal lehet nyomatékot növelni benne, ami ugyan nem túl hatékony, de az egyszemélyes versenyeken megadja nekem azt a kényelmet és biztonságot, amire szükségem van. Külön öröm számomra, hogy az én hajómnál gyorsabb vitorlásokat is sikerült megelőzni.

FF: Hogyan zajlott az utolsó szakasz a befutó előtt?

FL: Amikor a cső környékén, Balatonföldvár magasságában Tihany irányába vitorláztam, először még délies szél volt, majd ez átfordult kelet-északkeleti irányba, és innentől kreuzolni kellett. Mikor láttam, hogy kezd negatív lenne ez a tack és Sajkod irányába haladok, akkor kifordultam, és kereszteztem két délebbre levő hajó útját: az egyik előtt és a másik után voltam. A következő tack váltásnál már mindkét hajó előtt voltam. Fordultam még párat, de már a csőbe elsőként értem be. Ekkor még éjszaka volt és nem tudtam optimálisan vitorlázni, de szerencsére sikerült a hajózási úton maradnom és nem ültem fel egyik oldalon sem. Biztonságosan vettem az irányt, a zsűri hajót vettem célba és így talán többet vitorlázva, de az előnyömet megtartva sikerült elsőként befutni 4 óra 41 perckor.

FF: Mi volt az első dolgod a befutó után?

FL: Mentem tovább a balatonfűzfői kikötőbe, ahol leraktam a hajót, nagyjából nyolc órára értem haza.

FF: Hogyan tudod a versenyen szerzett tapasztalataidat hasznosítani a munkádban vagy akár a magánéletedben?

FL: Éppen fordítva gondolom: sok helyzetben egyedül kell döntenem az életemben, ezt pedig tudom hasznosítani a vitorlázásban. Amikor tanultam vitorlázni, kizárólag csapatban mentem, aztán rájöttem, hogy egyedül is tudom ezt jól menedzselni. A személyes adottságaim és a tapasztalataim megvannak hozzá, és rendelkezésre állnak technikai felszerelések, amelyek ma már a nagyhajós vitorlázásban elengedhetetlenek. Ilyenek a GPS, szél és sebesség mérő eszközök. A szóló vitorlázásnak talán a legfontosabb technikai feltétele egy jól működő automata kormány.

FF: Ha bárkinek ajánlanád ezt a versenyt, mit mondanál róla?

FL: Aki vitorlázik, ne higgye azt, hogy kizárólag csapatban tud bármit is elérni. Vitorlázni egyedül szerintem semmivel sem nehezebb, mint társakkal tenni ugyanezt, csak az embernek bízni kell saját magában. Ha valaki már a vízen van, akkor a feladat nagy részét megoldotta, mindig elindulni és kikötni a legnehezebb. Én azt mondom, ez a verseny jó bizonyíték arra, hogy nincs lehetetlen.

Borítókép: Mohácsi Marcell

The post “Ez a verseny jó bizonyíték arra, hogy nincs lehetetlen” – interjú Fazekas Lászlóval, a Flexfleet Klasszikus Szóló egykezes verseny győztesével appeared first on Flexfleet.

Forrás: Tihanyi Hajós Egylet

The post Videón a FlexFleet Klasszikus Szóló egykezes verseny legjobb pillanatai appeared first on Flexfleet.